Interjúalanyunkkal élettörténetéről beszélgettünk, és hogy milyen 30 év fodrászként.

Belegondoltál már abba, hogy milyen lehet 30 évet eltölteni szeretett szakmádban? Ez éppen elegendő idő ahhoz, hogy a fodrászati trendek változzanak, visszatérjenek, majd újra letűnjenek, új termékek és eszközök jelenjenek meg, és még arra is, hogy komplett családok „nőjenek fel” a kezed alatt, akik felnőtt fejjel is téged választanak. Németh Anikó fodrászmester immáron 30 éve van a szakmában, ezt megünneplendő beszélgettünk vele.

30 éve a szakmában: először mi jut erről eszedbe?

Először is, hogy észre sem vettem, hogy milyen gyorsan elrepült 30 év. Másodszor, hogy jobb szakmát nem is választhattam volna.

Mennyit változott a szakma ezalatt az időszak alatt?

Rengeteget. Amikor kezdtem, még a 30%-os hidrogén-peroxidot hígítottuk vízzel és a dauer víztől rojtos volt az ujjainkon a bőr. A legtöbb vendég daueroltatott, kevesen festettek. Mára ez teljesen megváltozott. Az anyagok óriási fejlődésen mentek keresztül.

Te mennyit változtál?

A vendégeim szerint sokat komolyodtam, felelősségteljesebb lettem. Szakmailag folyamatosan fejlődök, igyekszem eljutni továbbképzésekre, bemutatókra. Lépést kell tartani az aktuális trendekkel, a legújabb anyagokkal, hogy a legjobbat tudjuk nyújtani a vendégeknek.

A vendégek hozzáállása változott esetleg 30 év alatt?

Igen. Vevők az új dolgokra, nem csak a fiatalok igénylik a modern divatos frizurákat, hanem az közép- és idősebb korosztály is.

Van olyan, amit mai tudásoddal másképp csinálnál?

Szerintem így volt jó, ahogy volt. Ha hibáztam, azokból tudtam tanulni.

Miért lettél fodrász? Kinek köszönhetően?

Még az általános iskolában a barátnőmmel kitaláltuk, hogy fodrászok leszünk és megcsináltuk. Jól döntöttünk.

Ma is ugyanazt szereted a szakmádban, mint az elején?

Mai napig sikerélményt tud nyújtani egy jó frizura. Bele tudom élni magam a kreativitásba; teljesen magával ragad az élmény, amit újként tudok nyújtani a vendégnek ezzel.

Van-e kedvenc történeted az elmúlt időszakból? 

Egyik kedvenc történetem, amikor egy fiú barátomnak gépeltem a haját, fent hosszabb, lent rövidebb fazonra. Majd levettem róla a távtartót, hogy fésű mellett egy kicsit még finomítok. Nagy sztorizás közepette elfelejtettem, hogy levettem róla, egy-két szál még kiállt felül és én szépen levágtam. A sötét hajában ott éktelenkedett egy kopasz folt. Úgy éreztem, világ vége. Kopaszon távozott és sapkában járt egy ideig. Ma már jót nevetünk az egészen.

Hogyan ünnepled a jubilálást?

Kiválasztottam egy napot és a Facebook-on keresztül meghívtam a vendégeimet egy szelet tortára és egy pohár pezsgőre. Sokan eljöttek, a közösségi oldalon is rengeteg gratulációt kaptam. Ez egy kicsi visszaigazolás is, hogy szeretnek és elismernek, jó érzés azt látni, hogy vendégköröm elégedett és továbbra is számítanak a munkámra.

Van-e olyan vendéged, aki a kezdetektől a mai napig hozzád jár szépülni?

Igen, nagyon sok ilyen vendégem van.

Mi a terved a következő évekre?

Remélem még sokáig fogok tevékenykedni a szakmában és természetesen még tovább fejlődni, tanulni.

Szöveg:  Hansági Dorka

Képek: Németh Anikó

Tetszett az interjú? Köszönjük, ha nyomsz egy Like-ot és megosztást!

Közzétéve: 2018-06-05 18:39